Polybian Roman VS Later Seleucids

Íme az első csatajelentés Basic Impetusból. Csubi előző remekül megírt posztja segítségével kb. már el lehet képzelni, hogyan is néz ki ez a játék. Pár képet is csináltam, hogy jobban át lehessen látni mi történt, de ezek csak nagyjából, emlékezetből ábrázolják a csata főbb pontjait. Narancssárga színnel szerepelnek a rómaiak, kékkel a szeleucidák, akiket Johnny irányított (a listák és jelölések fent vannak a Basic Impetus honlapján). Csapjunk a lecsóba!

A római sereg magja a nagyon kemény, ámde kevéssé mozgékony nehézgyalogság (képeken FP-vel jelölve). A tapasztalatom az, hogy ezek a srácok bármit képesek szinte legyűrni, így mindig központi pozícióba rakom fel őket. Az ellenfelem szintén rendelkezik nehézgyalogsággal, akik azonban nagyobb állóképességűek, mint a mieink, de csak 2 csapat van belőlük. Ami ennél sokkal veszélyesebb, az a nehézlovassága. Van olyan mozgékony, mint bármelyik egységem, ellenben erősebb, mint bármelyik egységem. Kemény meccsnek ígérkezik…

Én kezdem a felállást. A két köves terület Broken Ground, a többi Difficult Ground. Választanom kell, hogy a középső köves rész melyik oldalára állok, mivel a légióim gyakorlatilag használhatatlanok terepben (erről talán egy későbbi postban…). Úgy döntök, a bal oldalt választom, a mag 3 légió lesz, köztük a parancsnokkal, és a jobb szárnyamat 1 légió valamint a 2 lovasság biztosítja. Bízom benne, hogy a hegy el fogja venni Johnny kedvét attól, hogy a nehézlovassággal a bal oldalamat támadja. Ez bejött, a lovassága a jobb szárnyammal néz farkasszemet, a nehézgyalogság a Skirmisher Screen-nel középen, az egy szem könnyűgyalogos pedig nekem a bal szélen.

A taktikám lényegében a következő: a mag előrenyomul, és harcra hívja a nehézgyalogságát. Elvileg a 3 légió enyhe előnyt élvez, ha csak a nehézgyalogsággal harcol és mással nem. Eközben a jobb szárnyam tartja magát, és időt nyer a magnak, hogy legyalulja az ellent. Ennek megfelelően a mag előrenyomul, a jobb szárny védekező állást vesz fel. Johnny a két oldalon előrenyomul, a közepén a nehézgyalogság kissé lemarad.

Johnny nagy átkarolásba kezd a jobb oldalamon. A könnyűlovassággal lőtávba ért és lő, a nehézlovasokat a könnyűlovasok védelmére küldi. Nem támadhatom, hiszen akkor odadobom magam a nehézlovasoknak… Ügyes.
Eközben középen is közeledünk egymáshoz, sőt a bal oldalamon egy minicsata fog indulni a Skirmisher-eim és a könnyűgyalogsága között. Nem áll nekem a zászló, de nyomulnom kell előre középen, mert az az egyetlen hely, ahol erős vagyok.

És kitör a balhé! A jobb szárnyon Johnnynak vissza kellett vonnia a nehézlovasokat, hiszen a légió fenyegette őket oldalról. Ez viszont lehetőséget adott a lovasaimnak, hogy a nyilazó könnyűlovasokat eltakarítsák! Becsapódunk a kis vakarcsok közé, és… kikapunk, visszavonulunk, és eközben a másik lovas egységemet is megsebezzük! WTF!? 11 kockából egy seb sincs…
Középen az előrenyomulást folytatjuk. Johnny az egyik Skirmisher egységét kivonja, és megpróbálja jobb pozícióba vinni. A másik továbbra is takarja a Pikásait. A bal oldali minicsatában szintén meglepetés születik: A Skirmisher-jeim megfuttatják a könnyűgyalogságát! Megint csak WTF!?

A jobb oldalon szerencsére újra be tudok csapódni a lovasokkal, és végre nem futok el J Ezzel együtt nem is nyerek, de legalább le vannak kötve és nem lövöldöznek. A nehézlovassága egészen egyszerűen kikerüli a légiómat (tetű lassúak a srácok), és a lovasságomat akarja célba venni.
Középen a római légióim átgázolnak a Skirmishereken, és végre kihívják párbajra a pikásokat. Ezzel gyakorlatilag megvagyok: középen pillanatokon belül harcolni fogok, és jó esélyekkel indulok neki. Bal oldalon számomra mindegy is, hogy mi van, és a jobb szárnyamat megtartottam, Johnny nehézlovasai még ki se vonták a kardjaikat.

A végjáték úgy alakult, ahogy papíron kellett: A nehézlovasai leradírozták az én lovasságomat (annak ellenére, hogy én rohamoztam). A könnyűlovasai az erdő szélén lemorzsolódtak. Középen brutálisan véres harcban győztek a római légiók. A kép csalóka lehet, a rómaiak hatalmas veszteségeket szenvedtek, de minden egység fent maradt az asztalon 1-2 sebbel. A dombon a szeleucid könnyűgyalogság még tartotta magát, de már gyengén, mint a harmat. Végül a szeleucidák (már amennyi maradt) hazafutnak a vérbe.

Összegzés:

Kőkemény csata volt. Múlt alkalommal Johnny lezúzott, ráadásul többé-kevésbé simán. Akkor tanultam meg azt, hogy mennyire is kemény az a nehézlovasság, és hogy mennyire takony az én lovasságom hozzájuk képest. Reméltem, hogy valamelyik szárnyon akar velük támadni, és hogy fel tudom őket tartani elég ideig. Ez sikerült is, de sztem elsősorban Johnny passzivitásának köszönhetően. Nagyon tartott a légióktól (ahogy mindenki, persze nem is alaptalanul). Talán ha a nehézlovasokkal nem tököl, hanem lezúzza a légiót, még ha nagy veszteségeket is szenved, az én két lovasomat még mindig megeszi reggelire. Akkor viszont én futok sírva hazáig…